Annyi kedves, jóindulatú, segítőkész, empatikus emberrel hozott össze Londonban a sors, az öt nap alatt, hogy az hihetetlen!
Néhányat elmesélek:
- Mindennap kávéztunk, a fiúk forró csokit kaptunk. A hosszú gyaloglásban pihenést jelentett. A Tower közelében lévő Starbuksban fogyasztás után kérdeztem merre van a mosdó. Ja, az nekik nincs(csak a személyzetnek.)Ez elég furcsa, kijöttünk és nagyon kellett már pisilni. Láttam, egy múzeum feliratot, követtük a nyilat, Vince pedig kijelentette, hogy itt a vége. Zoli oldalra fordult vele. Jött egy biztonsági őr, gondoltam, majd ránk szól. De nem, megkérdeztem tőle, merre találok wc-t, erre bevitt abba az ötcsillagos szállodába(hátsó bejáraton), ahol dolgozott. Kérte, hogy csöndben legyünk és siessünk.
Mai élmény: a Városligetben a nyilvános wc, 250ft, de legalább patika tiszta. Még a gyerekek vacilláltak azon, hogy kibírják-e hazáig, beküldtem őket Apa után, a néni elkérte tőlem a gyerekek utáni 500ft. A szabály az szabály, pisiltünk 1000ft-ért.
- Még egy pisilős sztori. A Hyde parkban a nyilvános wc-nél már nem volt aprónk. A kényszer pedig nagy úr, az ott lévő emberke ingyen beengedett.
- Első nap még azt hittem, hogy a napi jegy érvényes a buszra is. Felszálltunk, bemutattam a sofőrnek. Másnap jegyvásárlásnál esett le a tantusz, hogy külön jegyet kell vennünk. Hazautazáskor felszálltunk a buszra, a közelben nem volt aluljáró, ahol tudtam volna jegyet venni, a kártyánk sem pay pass, hanem "dugós". Gondoltam, majd kifizetjük készpénzben, a sofőr nem fogadta el a pénzt, mondta, hogy nyugodtan üljünk le, semmi probléma, leszállunk ott, ahol akarunk. A sofőr és a busz felső része is bekamerázva.
- Azt olvasni, hogy minden harmadik ember Londonban magyar. Ismerősök kérdezték, hogy látogatóba megyünk?Nincs olyan magyar ember, akinek valakije ne élne kint. Mi nem találkoztunk/hallottunk magyar szót, kivéve a Mekibe. Tanakodtunk, hogy mit együnk és a takarítónő magyarul odajött hozzánk, megkérdezte miben segíthet. A rendelésünket soron kívül megkaptuk tőle, jóvoltából tiszta asztalhoz ültünk le.
- Ajándékboltban hűtőmágnesek között válogatunk. Vince kiválasztja egy giccseset, aranyozott, fém.
Számoltunk, tanakodtunk és végül megkaptuk gratiszba:)
-
De szupi lehetett :) , nekünk tényleg kint vannak a barátaink, bár nem pont Londonban, de azért a közelben :) ... Lehet, hogy a sok magyart elnyeli a hatalmas város :) ...
VálaszTörlés