Tanulás gyerekkel

Az egyik barátnőm azt mondta, hogy megkönnyebbült, amikor a gyerekei kikerültek a közoktatásból. Szülőként vagy követjük azt, ahogyan minket is neveletek vagy szöges ellentétével próbálkozunk. Velem soha senki nem tanult, azért tanultam, mert olyan erős belső motivációm volt a tudásra és valahol bizonyítási vágy is a nagymamámnak(soha nem volt elvárás a jó jegy részéről, Apám részéről már igen, vele alig van emlékem és az is szörnyű)Szerettem olvasni, ami szerintem a tanulás alapja. Kamaszként könyvekre és Rubicon, Múlt-kor újságokra költöttem a kis szebpénzem, ha vásár volt, akkor pedig íróeszközökre. Nógrádiként a 90-es években nem voltak leheőségek(nem volt úszás, Erasmus+, Határtalanul, nyelvi terem stb)OKTV volt az egyetlen, azon indultam is. A fiúknak a fővárosban rengeteg lehetősége van és mi támogatjuk őket mindenben. Ahogy bekerültek az iskolába én tanultam velük, követtem a Krétát, készítettük a szorgalmi feladatokat, készültem velük a dolgozatra. Kendét a mai napig kikérdezem, ha kéri, tudom, hogy nagyjából hol tart az anyagban, külön tanárhoz jár matekból, a felvételire extrán készültem vele. Ennek ellenére bukdácsol idén. Vince eleve tanulási nehézséggel küzd, ismételtettem az első osztályt, 2 éven keresztül hazahoztam ebéd után, hogy tudjon pihenni(részmunkaidőben dolgoztam), az első 2 évben többet sírtam, mint nevettem. Vagy ő akadt ki vagy én. Ez mára csökkent, de továbbra is nehéz vele tanulni, önálló tanulásra úgy képes, hogy csinál pl. pp-t az anyagból, de azt már nem tanulja meg. Verstanulás az egyik legnehezebb, 1 héig minden nap tanuljuk, hogy rögzüljön(Petőfi Alföld című verse így sem ment), matek: továbbra is az ujjait használja. Napi X óra arra megy, hogy én anuljak velük,Kende így sem hoz jó jegyeket. Mi lenne , ha nem tanulnék velük?Biztos bukás mindkettőnél. Érzem és tudom, hogy ez nem jó és időnként fogy a türelmem is(egész nap tanítok, heti 30 órában,2 iskolában, osztályfőnök vagyok), de ez nem normális, hog 15 és 12 éves gyerekkel tanulok.