Szemészeten

Hétfőn szemészetre volt időpontunk Vincivel. Még elsőben kapott szemüveget, második osztályban azt mondták, hogy nem kell viselnie. Bal szeme felfelé tekintéskor elmarad, amit csak akkor vesz észre az ember, ha Vince fáradt vagy ha kéred, hogy a kezedet kövesse a szemével. Mostanában újra mondja, hogy nem lát. Lakcímünk alapján már nem a Heim Pál kórházhoz tartozunk(egyre kevesebb a gyerekszemész is), hanem a Mária utcába. Telefonon kértem az időpontot, beutalót nem kellett vinni. Zolinak egy nagy sárga mappába"szemészet" feliratúba betettem az előző ambuláns lapokat(nem is tudom miért, mert TAJ alapján minden online utánanézhető)és a lakcím, TAJ kártyát is, mellette pedig a szemüveg. Odamennek a kért időpont előtt, de nem találják elsőre a nevét a foglalt időpontok között, felhívnak, hogy most mi legyen. Beszélek a betegfelvételissel, fogadják őket. Leülnek, Zoli elmerül a telefonjába, Vince meglát valahol a bejárat közelében egy nasi automatát, eltűnik, az apjának nem szól. Behívják őket, amikor Zoli észreveszi, hogy Vince nincs sehol. Türelmet kér, megkeresi. Visszaülnek a helyükre. Ismét szólítják őket, kéri a szemész, hogy vegye fel a szemüveget Vinci. Ja, azt a kocsiban felejtették, legalább 3 utcányira siekrült parkolóhelyet keresni. Kimennek a szemüvegért. Érthetően a doki mérges. Visszamennek, újra szólítják őket. Kap pupillatágítást, megállapítják, hogy szemüveggel rosszabbul olvas, mint előtte. Javasolták, hogy üljön az első padba. Tanítónéni megoldja, hiába magas és széles vállú Vinci. Amíg ők a szemészeten voltak, addig én fogadóórán.