Szombat

Szombat reggel meglátogatott minket I. néni, a fiúk volt óvónénije. Ő volt az, amikor kisebbek voltak és el szerettünk volna menni Zolival egy este valahová(ami nem sűrűn fordult elő, évente 1,2 alkalom), akkor őt hívtuk sitterkedni. Ismerte a fiúkat,napirendjüket.I. néni 30. éves lett(a fiúk előtt még mindig nénizem), aznap van a születésnapja, mint nekem és májusban férjhez ment. Ez a második időpont volt, amit megbeszéltünk, mert valamelyikünk lebetegedett(az idei felső légúti nyavalyák eltartanak 2 hétig is). I. jött, megnéztük a nagy nap képeit(csak egy részét), videókat az esküvőről. Örülök nekik, emlékszem, amikor a kalandozások korát élte. Most már sitterkedést nem vállal, mert minden szabad idejüket együtt töltik. A sok beszéd közben nem vettük észre, hogy ebédidő van. Fejben készültem több egyszerű, laktató étellel. Kolbászos krumplilevesből még volt az előző napról, sütöttünk édeskrumplit és mirelit(Nádudvari)halat uborkával. Nasinak pedig csokis keksz volt(a héten közkívánatra kétszer is)Csocsózott a fiúkkal, Kende már egy fejjel magasabb nála és nagyon erős a keze,de nem sikerült I.-t legyőzni. Ha hétvége, akkor szieszta. 14.00 körül ment el I. és 16.30-ra hívtuk Maximot, Vince osztálytársát. Az anyukája hozta, beszélgettünk, kávéztunk és akkor ment haza, amikor a férje hívta, hogy az egyik gyermek(öt gyereket nevelnek)lázasodik. Anyka hazament, Maxim maradt. Kint bújócska-fogócskáztak, ping-pongoztak. Leizzadva ültek le Brunó Budapestet játszani, solóztam és aktivitiztem a gyerekekkel. Zoli pedig 20 után hazavitte őt és engem pedig ismét rázni kezdett a hideg, éreztem , hogy szökik fel a lázam, közben hányinger gyötört. Több réteg ruhában, fürdés nélkül lefeküdtem, kértem az ágy mellé az OBI-s vödröt és lefeküdtem egy Algopyrin bevétele után.Ma már jobb, de nem az igazi. Kedden fülészeten jártam, 2 doboz antibiotikum után sem változott a helyzet. LEgyen végre tavasz!