Ajándékozás, mint szeretetnyelv

A térdem kényszerpihenőre küldött. Vince a zsebpénzéből hozott haza nekem Korpovit kekszet, amit a suli büféjében vett nekem. Fogyókúrás, ezt szereted!-mondta nekem. Csak este a lefekvésnél adta át, addig nem lehetett a táskájába belenéznem. Neki egyértelműen az ajándékozás a szeretetnyelve.

Kamasz

Az osztályfőnöke azt mondta neki, hogy minden osztályprogram alól kivonja magát. Szülői igazolásom ment el arra a napokra, amikor az osztály lézerharcra és trambulinparkba ment. Jobbnál-jobb iskola által szervezett programról értesülök, de ő egyikre sem megy. A ping-pon az élete és amikor azt látom, hogy iskolák közötti ping-pong verseny volt, akkor megkérdezem, hogy erre miért nem jelentkeztél??Azt mondja, későn szólt az osztálytársa a lehetőségről...Bécsbe szerveznek Mikulás napján kirándulást, szerintem jó buli lesz, könyörögtünk neki, de nem érdekli. Sőt, írtam 2 pajti anyukájának is, ha az ő gyerekük is menne, akkor Kende is csatlakozna, de ők sem vesznek részt semmibe. Tavaly megcsináltam, hogy a kérdezése nélkül beneveztem egy házi földrajzversenyre, a szülői csoportba beírtam és még ketten társultak mellé. Itthon balhézott miatta, idén ezt nem csinálom. Számára a legfontosabb jelenleg a sportmérkőzések(bármilyen sport)nézése, olvasás és a ping-pong edzések. Jól döntöttünk, hogy elment kisgimibe, mert olyan rossz jegyei, mint ebben a félévben még soha nem voltak. Ezekkel a jegyekkel jó gimibe nem vennék fel.

Catania reptér

Reptéren még nem hallottam élő zenét, aluljárókban igen. Kitesznek egy zongorát és akinek kedve, ideje van, az leül és játszik rajta.Catania reptere kicsi, de gyorsan megy az idő, ha az ember jó zenét hall. Kamasz fiúk váltották egymást a zongora mellett, az utasok körbeállták, videóztak, tapsoltak, olyan jó volt a hangulat. Stresszoldásként sem utolsó. Az egyik kedvenc dalomat is játszották:

Catania III. rész

Catania II. rész

Kórházba nem kerültünk,sokáig azt hajtogattam, hogy infúzió kellene, mert kiszáradunk teljesen. Zoli erről lebeszélt, oké, hogy hívsz egy taxit vigyen be minket a kórházba, de hogy mész ki a lakásból, amikor a földön feküdtünk, négykézláb közlekedtünk, erőnk semmi. Vagy ha hívok egy mentőt, biztos külön osztályra tesznek minket(gyerek-felnőtt). Mindig úgy csuktam be a szemem, hogy ha felébredek jobb lesz, holnap jobb lesz, másnap jobb lesz. Kedden jöttünk haza, vasárnapra tényleg jobban lettünk, Zoli elment és feltöltötte a vízraktárunkat. Hétfőn már az is megforult a fejünkbe, hogy jó lenne kirándulni. Elindultunk, de a közeli cukrászdában megpihentünk és hazamentünk. Így történt, hogy Catania főbb látványosságait kedden néztük meg a hazaút előtt. Hazaútnál késett a gép, láttuk, hogy még sehol, de megkezdték a check-in, egyesével mindenkinek(gyerekeknek is)levetették a táskájukat(az időbe belefért, gép sehol)és be kellett tuszakolni a szabvány rekeszbe. Vincének kis táskája volt, nekem már nagyobb, de elkezdtünk felöltözni, nehogy fizessünk és a táskánk kisebb legyen. Kende táskája fektetve belefért a reteszbe, de kihúzni már alig tudták. A lényeg, hogy megúsztuk a fizetést. Nagyon kimerített a betegség, szerencsére másnap Kendének nem volt tanítás,Zoli és én is dolgozott, Vince suliban. 1 hét alatt-5 kg nekem.

Catania

Az egész 1 hetes Cataniai tartozkodás emlékezetes maradt. Vica szerint: 'csakazértis'vissza kell majd mennünk. Indulás: a legutóbbi túrázás után elfelejtettem a bicskát kivenni a táskából, az egyik legjobb minőségű svájci bicska volt. Persze az átvilágítás során Kende táskája fennakadt. A bicska ment a kukába, Zoli azért komolyan megkérdezte: '1 hét múlva visszajöhetünk érte??' A repülő időben indult, Zoli mellett Vince, mögöttük mi Kendével. Nekem is feltűnt, hogy Zoli nyaka és feje vörös(biztos felment a vérnyomása), aztán landolás után alig bírt leszállni. Az első kukába rókázott és rövid időre elvonult a wc-re. Amikor előjött folyt a fejéről a víz és nagyon sápadt volt. Tervben persze tömegközlekedéssel mentünk volna a szállásra(3 buszmegállónyira volt a reptértől), de látva a halyzetet taxit kerestünk. Kértem a reptéri takarítónőtől kukászsákokat, hányós emberrel kihívás taxist találni. Aki elvitt elkérte az árát. A taxis egy omladozó ház előtt megállt, ép ment be egy család az ajtón, megkérdeztem, hogy a Casatella lakás itt van, mondták, hogy igen, így jutottunk be a lépcsőházba. Ami nagyon dohos volt, a postaládák fából készültek, mint régen a nagyszüleimnél. A lakás az első emeletn volt, hívom a tulajdonost, hogyan fogunk bejutni. Mond 5 számot, megtalálom a kódos kis szekrényt, de ott csak 4 számot lehetett variálni. Most voltunk először ilyen helyen, elsőként persze nyomtuk a csengőt(nem tudom mit vártunk), majd Vince megoldotta a helyzetünket(ha nem lett volna velünk, lehet, hogy most is ott tartunk), ide tolta a reteszt, meg odatolta, és tádám a kulcs meglett.Úgy éreztem magam , mint egy szabadulószobában. A kis garzonlakás mindennel felszerelt volt(talán a mikró, amit hiányoltunk), Zoli rókázott még és lefeküdt aludni. Kendével lementünk, hogy keressünk éjjel-nappalit és vegyünk vizet. Rögtön megcsapott az utcán a marihuána szag és elég rosszarcúak bandáztak a környéken. Találtunk pékséget is, ami nyitva volt és egy dohánybolhoz hasonlót, kávét szerettem volna venni reggelire(kávéfőző működésére másnap rájöttem, youtube a barátom)take away , caffe to go, nem igazán értették, az angolt sok helyen nem beszélik. Meglepődtem, de a gyógyszertárba sem. 2024-ben már van olyan applikáció, hogy beírom magyarul, mondja olaszul. 23 körül ágyba kerültem, a fiúk a galérián aludtak. Jön Vince, hogy fáj a hasa én meg jól letoltam, hogy már napközben is szóltam, ne egyen annyit és annyifélét. Kapott gyógyszert, lefeküdt és nem sokkal utána, vizesésszerűen elkezdett hányni, úgy, hogy arra keltem, csöpög a fejmen, arcomon a hányás. Hiába volt kiírva, hogy 22 után ne használj porszívót, mosógépet, hajszárítót én megszegtem. Innentől kezdve 15 percenként ment az itatás, én naív gondoltam reggelig eltart, pihenünk és ennyi. Mindig viszek magammal: Normolyt por, dedalon, algopyrin, nospa, diazepan, cataflam, tobrex, fenistil csepp, coldrex, szén tabletta, immodium. Gyorsan fogyott a készlet, másnap a gyógyszertárban kezdtem, ibuprofein és még vmi hányás ellen(sépci folyadékot adtak) A helyzet nem változott, sőt rosszabb lett. Eszembe jutott egy volt kolléganő olasz-magyar orvos rokona és segítséget, tanácsot kértem és azt, ha kórházba kerülünk, segítsen tolmácsolni.

Vinceszáj

Kedden ment először Vince iskolába, Cataniaban voltunk, nem pótolta be kedd este a hétfői és a keddi anyagot, de szerdán nem szólt a tanító néninek, hogy nincs házi(én jeleztem, de várta, hogy Vince is szól) Kérdezi tőle, na Vince ilyenkor mit kell csinálni? Vince: vinni a nyaralásra a tanulónivalót!

Kolombusz

Ma 12 körül egy autó elütötte a házunk előtt Kolombuszt. Zoli hívott, hogy nagy a baj, pont a kapunk előtt, a füléből ömlött a vér, de még élt, nem sokáig. Eltemettük. Soha nem hittem, hogy egy ember így tud ragaszkodni, kötődni egy macskához.

Testvéri kapocs

Jó, hogy vannak egymásnak. Az utóbbi időben egyre többször, egyre hangosabban és egyre durvábban bántják egymást. Egyiket sem kell félteni, mindkettő erős és a szájkarate után rögtön jön a verekedés. Már az is nagyon zavar, hogy a szájkarate azzal kezdődik, hogy egymás külsejét sértegetik, hiába mondom, hogy ők a világ legszebb fiúgyerekei és úgy tökéletesek, ahogy vannak. Az egyik azzal sérti a másikat, hogy hosszú a feje, a másiknak nagy a füle és a legdurvább, hogy egymás súlyát kritizálják, mégpedig azzal, hogy te zsiradék vagy, neked nagy a hasad stb. Vagy ki miben buta és ki mit nem tud. Mégis, ha el akarnak valamit érni, rögtön összefognak és együttes erővel nyomást gyakorolnak ránk. Ha pedig jó passzban vannak, akkor békésen beszélgetnek, játszanak együtt. Mostanában ez a ritkább.

Vinceszáj

Kb. 2 hónapja vásároltunk új matracot az ágyába. Húzzá át a lepedőt és hív, hogy bolhás az ágy!! Ez nem bolhás, hanem bolyhos! JA, ez jutott eszembe!

Kerületünk

A főváros pesti oldalán itt a legolcsóbb az ingatlan, ez sokat elmond, de a legolcsóbb kifejezés nem megfizethetőt jelenti. Zoli ide született, 54 évvel ezelőtt még nem volt a kerületben kórház, a babák otthon vagy a Baba utca szülőházában láttak napvilágot. 1 évet arra szántunk, hogy ingatlant keressünk, hétvégi program kirándulással egybekötve, Piliscsabától- Szendehelyig több telket, házat megnéztünk, a pénztárcánk korlátokat szabott, Ürömön találtunk olyan telket, ami szerelem volt első látásra, de az építésre nem jutott volna pénz. Albérletben laktunk és a szembeszomszéd gyerekére vigyáztam alkalmanként,említettem az anyukának, hogy szeretnénk elköltözni. Ő mondta, hogy van egy örökölt háza, amiben albérlő lakik, de közös a féltestvérével, aki Németországban él és rossz a viszonyuk. Nekünk kapóra jött, hogy a féltestvér akkor anyagilag szorult helzetben volt és Zoli mondott egy árat(belülről még nem láttuk a házat), az exszomszéd pedig rábólintott. Így kerültünk ide, a párhuzamos utcában töltötte Zoli a gyerekkorának egy részét. A kerületnek vannak hátrányai, szerintem több az előnye, szeretünk itt élni. A belváros tömegközlekedéssel 15-20 perc, kertes, családi övezetben élünk, falusiais jelleggel, a munkahelyem 10 perc kocsival és sokban hasonlít Szécsényre. Bárhová megyek kerületen belül biztos, hogy szembejön egy ismerős. Az utóbbi időbekben a buszon, Boráros irányában is van ismerős és a Határ úti metrónál is.Ezek az ismerősök a gyerekek lévén lettek ismerősök. Megszépült a Duna part kerületi része, szívesen megyünk biciklizni, sétálni. Ha finomat akar enni az ember, akkor nem kell messzire menni és az utcánk végén van a piac.Olyan szomszédaink vannak, akikre lehet számítani. Mióta itt élünk fixen ugyanaz a társaság vesz körül, a mellettünk lévő házból kihalt a bácsi, oda jöttek most fiatalok. Az utca másig végén az erdő, gát, patak.(Az első négy képet nem tudom törölni, de a vár alatti Szent Mihály kápolnában készült)

Lengyel-magyar két jó barát

Még soha nem voltam Lengyelországba, Zoli sem, pedig mennék. Nászutunkon kiraboltak és a hotel, ahol megszálltunk egyik tulajdonosa lengyel felmenőkkel rendelkezett, nem tudta pontosan hol van Magyarország, de azt igen, hogy Európában és azt mondta, hogy,amíg le nem zárul a nyomozás(hogy tényleg betörtek és nem költöttem el az összes pénzem, majd így akarok pénzhez jutni), addig ő vendégül lát minket minden nap reggelire. Kende iskolájának van egy lengyel testvériskolája, befogadócsaládokat kerestek, amire mi jelentkeztünk. Eredetileg október 7.-től jött volna egy hétre, de a Rákóczi szövetség támogatásával megoldották a szállást és a programokat, étkezést, mától péntekig vendégül látjuk M.-t. 15 éves, fiú, Krakkó mellett él és az édesanyja tanár. Jól beszéli az angolt, Kendével ellentétben, aki megszólalni se akar. Késve érkeztek az iskolához, addig a befogadó családoknak rendeltek pizzát, beszélgettünk(megismertem Kende egyik angliai szobatársát). Lementünk a várba a Szent Mihály kápolnába, aztán a lezárások miatt a kerületi Duna partot mutattuk meg, méretes pontyot fogtak épen, hattyúk, kacsák jöttek közel, szereti a tésztát, elmentünk a Pasta Gusztihoz, megmutattuk a Szent Erzsébet templomot, sütöttem palacsintát, csocsóztak. Holnap az iskolába beviszi Zoli, állatkerti és Városligeti programjuk lesz, délután megyünk érte. Eredetileg mára a Margitsziget és a Szamos Múzeum lett volna, lehet, hogy holnap kerítünk rá sort. Most pedig már mindenki tisztán az ágyban pihen.

Halloweenre készülünk

Október 20.-án : málna és citromszüret

Napsütéses szombat

Előrehoztuk a temető látogatást. Bátonyterenyén bezárt az általunk nagyon szeretett Kakas étterem(pár éve olvastam egy cikket arról, hogy, aki nálunk kéktúrázik hátrányos helyzetű térségben és szeretne megpihenni egy étterembe, nálunk hétvégén nehéz minőségi kifőzdét/éttermet találni, ellenben a nyugati szomszédainkkal, Ausztriába kb. 20 éve túráztunk, a kis falvakban is találtunk kockás abroszos helyet, finom koszttal. Salgótarján irányába egyre kevesebb a vendéglátóhely, az okokat tudjuk, de fájó, hogy egy jó hely ismét bezárt)Vince már éhen akart halni, ezért Maconkán a víztározó melletti halasban ebédeltünk. Onnan Szécsénybe mentünk, útközben többször láttunk rókát, lassan közlekedtek az út mellett, át az úton. A házak felett repült egy kedves régi gimis társam(tavaly megkerestem, amikor az iskolának szponzorokat kerestem az alapítványi báljára és kb. 20 éve nem láttuk egymást, ennek ellenére egy nagyobb összeget felajánlott)

Mama agyilag topon van, a teste fogja cserben hagyni. Az utóbbi hónapokban a mozgás nehezére esik, többet fekszik, mint ül. Mondta, hogy lassan tudja majd kinyitni az ajtót. Olyan, mint a gyerekek, második gyerekkornak is szokták nevezni a 80 utáni éveket, édesség, csokika, cola csúszik, főtt étel kevésbé. Most is kérte, hogy vizzel(csakis Jana lehet)öntsem fel a colát, az izgalom(hogy látpgatóba érkeztünk) rátett a remegésre, elsőre kivettem a kezéből, minthogy magára öntse, aztán a beszélgetés során oldódott és csökkent a remegés. Vittem neki Nők Lapjákat, már nem fejti benne a rejtvényt, mert nem tud sokáig ülni a varrógépből kialakított íróasztalánál, de még olvas és nézi a török sorozatot:)amit éjszaka újra ismételnek a Dunán(apró örömök). Ha már ott voltunk, Roniékkal videóhívásoztunk. Onnan a barátnőmékhez mentünk, akik két malacot is levágtak ma, egy nagy zacskó friss tepertővel jöttünk haza.

Csapatépítő túra Csillebérctől

Kende osztályfőnöke a tavalyi évhez hasonlóan családi napot hirdetett Csillebérci túrával. Kende elzárkózott az egésztől, a barátja nem ment(mert nem akart), nálunk azért irányított demokrácia van. Az ofő megjegyezte, hogy pl. az osztály lézerharcozni ment és abból is kivonta magát. Az ész érvekkel nem lehet meggyőzni: az ofő ezt megszervezte, neki is szombat, ez fontos, te is az osztály közösség része vagy stb. Érdeklődési köre leszűkült a ping-pongra és az itthoni sportközvetítések nézésére.Számomra érdekes sport és egyéb programokat szerveznek az iskolában, ami nekem tetsző, de neki nem. Kamaszkor. A kirándulás előtt mondtam, hogy a végén egy jutalom késői ebédet kérhet a Mamut környékén és benézünk cipőboltba(ez az osztályban valahogy presztízs kérdés lett, mióta valaki azt mondta neki, hogy a cipője a Temuról van, azóta nem veszi fel, pedig nem onnan van. Az egyik osztálytárs cipőjének ára megegyezik a fél fizetésemmel, a gyerek kinőtte, árulja az osztálytársainak, KEnde nagy bánatára méretben nem jó rá), ruhaboltba. Egy kifőzdét találtam a Fény utcai piac mellett, drága volt és nem a legfinomabb, Pull and BEar nincs a Mamutban, de bementünk 5-6 boltba, sáros bakancsba, fáradtan, mert megígértem. BKK mentünk a Csillebérci KFK-ig, a rövidítést nem tudta, hogy mit jelent, de azt igen, hogy a ping-pong csapatukat megverték. Elsőként értünk a helyszínre, kb. 30 perccel a tanár előtt, a sok esőzés miatt csúszott a talaj(az egyik apuka megjegyezte, hogy bizonytalan vagyok, legközelebb hozza nekem a túrabotot), hiába továbbra is a 12 éve brvállt Skechers bakancsban taposom a kilométereket. Megálltunk a Sorrento szikláknál, Kende állította, hogy mi már jártunk ott. Én nem emlékszem, csak az olasz Sorrentora. A vitorlázórepülő emlékműnél tízóraiztunk, az osztálytárs apuka, akik Budakeszin laknak, körbemutatta, hogy hol mit látunk. Láttunk vitorlázórepülőket is, az idő napsütéses volt, kicsit megpirult az arcom. Annak ellenére, hogy Kende mindent megpróbált, hogy ne menjünk és tiltakozott, a lesifotók bizonyítják, hogy jól érezte magát. Ígértem neki, hogy a végén fogok menni, nem zavarom(de ha már családi nap. Zoli szülinapra vitte Vincét)Két osztálytárs(fiús szülők)szoktam beszélgetni iskolai rendezvények során, valahogy így alakult ki. Az egyik apukával/anyukával hasonlóan gondolkodunk, vannak közös témáink, utána még a Mamutban is összefutottunk.

Öcsi 40 lett!

Pont egy hete ismét kerek születésnapos volt a családban, Öcsi 40 éves lett!Aznap volt Geri és Zsaklin születésnapja is, ráadásul az ottlévő vendégek között is volt szülinapos. Exluzív helyszínen a Nagy pénzrablás stílusában várták a megjelenést. A fiúk sapkája már akkor jutott eszembe, amikor megláttam a férfiakat. Sokat táncoltunk, énekeltünk, Vince a tánparkett ördöge volt, Kende szemlélődött a 'kispadon' az Apjával együtt. Apró falatkákat, kenyereket kencékkel ettünk. A tortázással még várni akartak, a fiúk türelmetlenkedtek, ezért előbbre hozták:)A két fiútesóm ölelésében roptam(az volt a dj., aki ép a laptom közelében volt, lagzistól a rapig minden volt), lőttünk néhány fotót, aztán 21.00-kor hazajöttünk.

Kővágóörs

Megnéztük a kisörsi templomromot,a Fülöp-hegyi kilátót és Révfülöpön köszöntünk el a barátainktól. Az egész 5 km, nagyon jól esett az őszi napsütésben kimozdulni, mozogni, beszélgetni, együtt lenni. Kövágóörs a GPS szerint 2 óra, nekünk 3 órás menetidővel sikerült leérni, egyszer tankoltunk,kétszer pisi szünet(nem miattam)és volt sávszűkítés, sebesség korlátozás.Nyári szünetben találkoztunk, lecsengett az évkezdés, mindenki többé-kevésbé belerázódott az új tanévbe. Kővágóörsön még soha nem jártunk, tetszettek a régi nádfedeles házak(az egyik Trianon emlékház, zárva volt vasárnap). Ősszel a legszebb a természet, rengeteg csipkebogyót láttunk, lovarda mellett mentünk fel a kilátóhoz. Ott sütögettünk, bevártuk a hajnalig bulizó barátokat és onnan sétáltunk le Révfülöpre. A kirándulás egyik apropója, hogy az egyik barátunk vett ott egy nyaralót és előző nap kapták meg a kulcsokat, mi pedig megnéztük, megdicsértük a romantikus kis házikót.

Lementünk a molóra, ettünk gyrost, néztük a Balatont a távoli vitorlásokat és hazajöttünk.