Sűrű programok

December 14.-e, szombat, munkás szombat volt, ahogy azt megelőző is. A fiúk nem mentek iskolába(Kendének nem is kellett), ők rápihentek az utolsó hétre. A délutáni sziesztára már itthon voltam, estére színház jegyünk volt Kendével. Tamás hívott el,hozta az osztályát is(34 fős 9. osztályos fiúosztály), aztán megbeszéltük, hogy ő is hozza a két nagyobb fiát és a színház környékén találkozunk, majd nálunk alszanak. A diákok fővárosi családoknál aludtak, másnap a Rózsák terére mentek misére, korizás és Szépműben a Mezopotámiai kiállítást nézték meg és már diákok nélkül elmentünk Virág Judit Galéria téli aukciójára. Kende mire 18.30 ütött az óra éhes is lett, a színház közelében lévő Sparból kapott vacsorát. Összefutottunk az utcán Tamásékkal. Sok közös emlékünk van, közös múltunk és mindig történik valami, amit nem felejtünk. Most az egyik az volt, hogy az utcán beszélgetve megállt egy középkorú hölgy és Tamást nézte, hallgatta, ahogy beszélgetünk. Egy idő után megkérdezte, hogy Vastag Csaba?(Tamás megkérdezte, Melinda ki az a Vastag Csaba?)Jót nevettünk, autogramot nem adott:) a nő a Mikulásgyárat emlegette. Pár perce rá egy német házaspár állított meg minket, az operát keresték, mutattuk nekik, hogy ott szemben, az a patinás épület, de ők csak azt hajtogatták, opera, opera. Majd rövid csevegés után a férfi már operettet keresett. A színházban a 'Komámasszony hol a stukker' című darabot néztük. Őszintén szólva én nem hallottam róla, de Tamás azt mondta, hogy vígjáték(kell olyan is, nemcsak dráma, mert nekem azok jönnek be)és ő kamaszként látta, jó lesz.Háááátttt, a végén beismerte, hogy nem volt nagy durranás, Kende szerint unalmas volt, amivel egyetértek. Az általam preferált színházak darabjaira nehéz jegyet venni, itt voltak üres székek, sőt, ha a diákok nem jönnek, akkor a 3 soros nézőtér fele sem telt volna meg. Az Újszínházba gyerekdarabokat néztünk pár éve. Az előadás után a két fia az unokatesókhoz ment inkább aludni, Tamás nálunk aludt, sokat beszélgettünk, aztán reggel később ébredtünk, mint szerettem volna. Szívesen elvitte volna a fiaimat korizni, Vince ment is volna, de átvenni nem tudtuk napközben a Városligetben, így itthon maradt, nagy bánatára. Este ismét Kendével a Kongresszusi Központba mentünk, az árverésre. Életem első ilyen eseménye, nem az utolsó. Nekem hangulatos volt, izgalmas. Az árverés előtt karácsonyi számokat játszott egy zenekar, mi üditővel, mások borral inditották az estét, kértem katalógust, hogy tájékozotabb legyek. Hosszú estének ígérkezett, rengeteg tételt árvereztek, mi 1.30 óra után leléptünk, mert másnap hajnali ébredés várt ránk. Csontváry kép árverésénél mély csend, figyeltem, ahogy a telefonos kisasszonyok licitálnak,a megbízóiknak vásárolnak, előttünk ketten is vettek Zsolnay darabot. Kondor Béla és Márffy Ödön képeit ha tehetném megvenném. Mint a filmekben, nagy élmény volt.