Kendeszáj

Vince továbbra sem tudja bekötni a cipőjét. A több generációt megélt fűzős könyv sem segít. Reggel indulás előtt kéri az apját, hogy kösse be a cipőjét, mert ő nem szeret cipőt kötni. Zoli kérdezi tőle, hogy akkor mit szeretsz? Matekot! :) KEnde: azt nem szeretni kell, hanem tudni!

Plusz egy szendvics

Kende iskolája csatlakozott a Sant'Edidio Ifjúsági Közösség felhívására és vitt magával még egy szendvicset az iskolába egy rászorulónak. Összesen 213 szendvics gyűlt össze. A közösség mottója: barátaik a szegények, fegyverük a szeretet, ellenségük a közöny, szövetségeseik pedig ti vagytok!Már előző nap a bevásárlásnál gondoltam arra, hogy mi legyen az extra szendvicsben, került bele sonka, házi vaj, saláta, sajt. Örülök annak, hogy megvalósult ez a kezdeményezés és ennyien csatlakoztak hozzá.

Vince farsang

Mióta iskolás(3 éve), ez volt az első közös, szülőkkel egybekötött, egész alsó tagozat számára megrendezett farsang. Vince focidrukker bohócnak öltözött, a jelmezt a KIK leárazott részlegén találtuk, a piros orr is a jelmez része volt, de nem kapott benne levegőt, ezért levette. A felsőrész vagy három számmal nagyobb a méreténél, ami pont illik a jelmezhez, gondolkodtunk még a bohóc cipőn, a megvalósításig nem jutottunk el. A felsőrészhez egy sárga termo leggingset vett fel. Nagyon-nagyon várta, festett egy nyakbaakasztót is magának, olyan Vince-félét, absztarkt remekmű. Kérték, hogy a szülők is öltözzenek be, mert megy a pontgyűjtés, kölcsön denevérruhába bújtam, elfekvőben volt itthon egy ezüst teljes arcot elfedő maszk, de Zolinak kicsi lett. Természetesen jött Kende is, neki a tombola és a zsákbamacska tetszett.A tombolán sajnos most nem volt szerencsénk, pedig előző héten az alapítványi bálon értékes nyereményeket hoztunk haza. Vince a zsebpénzéből annyi zsákbamacskát vett, hogy a nagy bevásárlótáska nem volt elég, ő mindnek nagyon örült(bár megjegyzem, van köztünk több plüss is, amik már a padláson várják az új gazdájukat), könyveknek, termosznak, hímzőkészletnek, pénztárcának van helye. A büfé kínálatát végigkóstolták, a kókuszos süti nekem is ízlett, az egyik zsákbamacskában az szerepelt, hogy választhatsz 4 terméket a büféből:)Vince jószívű és amit úgy gondolt, hogy lányos, azt adta tovább az osztálytársának vagy a tanítónéninek, ez egy szép gesztus, de KEnde ajándékai közül is ajándékozott tovább, a tulajdonos megkérdezése nélkül. Volt műsor is: tanárok tánca, diákok tánca, az osztályok a végén kaptak egy tortát, ha nem ettünk volna elég édességet:)Ötletes jelmezeket láttam: tükörtojástól kezdve a coca-coláig és családok is beöltöztek: Addams Family vagy méhecske családnak. A hangzavar a végén már elviselhetetlenek tűnt, jó, hogy csak egy évben egyszer van farsang:)

Szellemek a Svábhegyen

Sétaműhely szervezésben vettünk részt Nórival és a fiúkkal. Eredetileg ketten mentünk volna csajok(karácsonyi ajándék), Zoli dolgozott, ezért jöttek a fiúk is. Turistáskodni a fővárosban(is) szeretünk, a fiúk egész jól bírták, amit mások is megjegyeztek és azt is, hogy látni hozzászoktak a gyalogláshoz. Kb. tőlünk 1 órányi bkk-val való utazás a Széll Kálmán tér(nekem valahogy mindig Moszkva tér marad), az úton már pisilni kellett nekik. Egy nyilvános wc-t találtunk, 250/pisi a mosdóhasználat ára, cserébe meleg és tiszta volt. Folyamatosan ettek a fiúk, ami jellemző rájuk, emiatt egy házizsáknyi kajával mentem. Nagy örömükre volt elvétve még volt hó, jegesedve, amit lábbal be lehetett törni. A Svábhegy története még nekik nem annyira izgalmas, a kiindulópont a Dióárok utcai általános iskola volt és még kezdés előtt beálltak a suli melletti focipályára focizni. Érdekes, hogy még a 19. század második felében itt még falvak és szőlők álltak(ahogy a szőlőst nehéz Kőbányán is elképzelni). Érdekes volt, hogy sehol egy emléktábla nem emlékeztett arra, hogy a Svábhegyen hol kínozták Rajk Lászlót vagy hol lakott náci vezér, hol élt Adolf Eichmann(a Svábhegyről irányították a zsidók deportálását) és mit műveltek abban a bizonyos ház fáskamrájába. Többször elmondta az idegenvezető, hogy amíg a múltunkkal nem tudunk elszámolni, hogyan akarunk a jelenbe megérkezni. Szörnyű látni, hogy minden zöldterületet beépítenek a Svábhegyen, újépítésű lakások egymás mellett. Nem működik a fogaskerekű jelenleg, a magas energiaárak miatt. Megnéztük az egykori karthauzi villát, ahol Eötvös és Trefort lakott, az Eötvös családnak villája volt a XVIII. kerületben is. Normafánál zártuk a sétát, beígértem a fiúknak sütit vagy késői ebédet. Normafánál ettünk, ahol 500/pisi volt a mosdóhasználat és egy csirkés wrapnak is pofátlanul elkérték az árát(két csapvizet ittunk, azt is felszámolták). Hazafelé busszal jöttünk, még a Normafánál a buszsofőr ellenőrzésképpen elkérte a fiúk diákigazolványát(pedig egyértelműen látszik rajtuk, hogy 14 éven aluliak)

Egy hagymában két virág

Búsómaszk

Kende rajzolta búsóálarc. Bakancslistás helyen szerepel nálam a mohácsi búsójárás, ahogy a debreceni virágkarnevál is. Vince szerintem félne a kerepelő, hangos búsóktól. Évek óta nézegetem a programot, de már hónapokkal az esemény előtt nem lehet szállást találni.

Ez is eljött

Egyre ritkábban megyek Kendéért a suliba. Ő örülne, ha mindig hazafuvaroznánk őt, télen korán sötétedik, akkor természetesen érte megyünk vagy ha későn ér vissza az iskolába(pl. túraszakkör vagy színház), a tavasz már itt kopogtat, érezzük, hogy tovább marad világos. Szerdánként külön matekja van, ahová elvisszük, mert a sulitól tömegközlekedve sokáig tartana átérnie a szomszéd kerületbe. Érte mentünk Vincével, ilyenkor a portán vagy az épület előtt várunk rá. Kijött, próbáltam mgpuszilni még a suliba, de elhúzta a fejét, amíg a kocsihoz sétáltunk eltolta a kezem és hátra nézett, vajon ki látja őt. Ciki lettem, öregszem, kamasz fiam van.