Lepkeház és Nemzeti Akvárium

A két helyszín a külvárosban van, az autópálya szomszédságában(kulturális, szórakozónegyed épült ki) a megismert Nadin taxisunk vitt el. Komplex belépőjegyet vettünk, rajtunk kivül szinte csak iskolás csoportok és néhány turista volt.Lepkeházban a Fővárosi Állatkertben voltam, hát Abu-Dhabiban nagyobb, színesebb, izgibb. A helyszín a mi Biodomunkra hasonlít(tényleg van benne valami?)csak kisebb. Ahogy beléptünk valahogy fülig ért a szám, elénk is ugrott egy fickó, hogy látja mennyire tetszik, lefotózhatna?Jó pénzért megvehetjük az elkészült képeket a kijáratnál, akár hűtőmágnes formájában is. Rengeteg pillangó, az egész olyan mintha dzsungelbe csöppene az ember, színes virágok, narancs és citromkarika,dinnyeszeletek... imádták Zoli és Vince fehér sapkáját. Teknősök és egy kis krokodil is volt bent, Kende határozottan állította, hogy mű krokodil. Vince besokkalt tőlük, hogy őt lekakilják, rászállnak, menjünk ki. Kimentünk, át az Akváriumba. Ott óriási terek, egyik érdekesebb volt, mint a másik. Az egyik teremben egy bogárhátút alakítottak át akváriummá. Több helyen üvegbetét volt a padlón és annyi érdekes halfajta, cápák. A belépő tartalmazott egy állatkórház látogatást is, láttunk egylábú teknőst, onnan lekísértek minket az alagsorba, ahol 12 cápa felett ültünk be a hajóba(üvegfenekű), a hajó beltéren árammal, távírányítóval ment. Halakat ettetünk és ebéd körül jöttünk ki a komplexumból.

Abu-Dhabi sivatagi túra képes élménybeszámoló

Abu Dhabi IV. rész-sivatagi túra

Sivatagi túra: már itthon tudtam, hogy egy ilyenen szeretnénk részt venni. Még a gyerekek születése előtt Egyiptomban voltunk, az érzésre emlékszem, hogy nevettek, síkítok és Zoli szól, hogy hadjam abba, mert a sofőrnek is tetszik és erősebben nyomja a gázt. A fiúk egyébként is szerettek volna hullámvasútra felülni(Kende szédül, Vince volt a hangadó), ez a túra adrenalinfröccs volt a javából. Több fb. csoport van, amelyikben ott élő(vagy Dubaiban)élő magyarok szerveznek kirándulásokat magyaroknak. Két embernek is írtam, az egyik szállást akart ajánlani, a másik biciklizést és jógát a sivatagban. Hagytam. Gondoltam lesz majd a hotelben olyan, aki fakultatív programokat ajánl(igazam lett). Zoli elképzelése az volt, hogy a fogadott taxisunk kivisz a sivatagba, ott megnézzük a tevefarmot, tevegelünk és ennyi. A hotelben többféle szórólapokkal találkoztunk, többek között olyannal, ami sivatagi(Desert safari)túrát ajánl. Az árat magasnak találtuk, de mondta a szervező, ha még 2 emberrel összeállunk, akkor kedvezményt tud adni(ez műkődött máshol is pl, Cipruson vagy Amalfinál, de ott én szereztem megszólítás után embereket), itt pedig a hotel munkatársa. Egy 55+német házaspár jött velünk. Szimpatikusak voltak, indulásnál derült ki, hogy kik jönnek velünk és érdekes, hogy már a reggelinél egy hisztis gyerek kapcsán váltottunk pár szót és egymás mellett ültünk le(véletlenül/amik nincsenek)reggelinél is. Így amikor kiderült, hogy Szilviáék jönnek velünk örültünk egymásnak(mintha ismerősek lennénk). A sofőrünk 7 személyes Toyota dzsippel jött értünk. Beültünk, bemutatkozott és elmondta, hogy mi várható estig,közvetlen, szimpatikus volt. Útközben az autópályán tartottunk egy szünetet, a fiúk rögtön éhesek voltak(természetesen a zsákunkban is volt gyümölcs, pékárú, nasi)és kértek két hot-dogot és meg mosdóztam(mintha megrendelésre kellene, inkább kétszer elmegyek). Többen voltak a benzinkúton, lassan kerültünk sorra. A fiúk hot-doggal a kezükbe szálltak be a bőr(luxus)autóba, na mondtam itt nincs evészet, ők éhen akarnak halni...megették. Ők ültek hátul(Kendének a 185 cm magasságával valóban nem lehetett kényelmes, de a sofőr döntött a beosztásról), középen Zoli, Szilvia és én, az anyós ülésen Szilvia férje(a sivatagi első megálló után helyett cseréltek, mert kiderült Szilvia imádja a sebességet, a szálguldást, miatta és a Ferrari miatt mentek Abu-Dhabiba).A hoteltől kb. 1.15 percre volt a sivatag, még egy technikai szünetre megálltunk, ahol egy hegyes szerkezettel leengedte a sofőrünk a kerék nyomást. Konvojban mentünk, mi voltunk a harmadik autóban, föl-le a dűnéken, oldalra dőlt az autó, akkor azt láttam, hogy homokkal teli az ablak, becsuktam a szemem, biztos voltam benne, hogy borulunk(de nem, annyira rutinos volt a sofőr-mindennap ezt csinálja). Vince kiabálta, hogy meghalunk(Zoli egyszer biztos), Kende rá nem jellemző módon káromkodott, szidta a sofőrt, hogy miért megy gyorsan és kijelentette, ha megállunk és ő kiszáll az autóból, haza fog gyalogolni, ő többet nem ül be az autóba(tévedett). A naplementét elcsíptük, képeslapszerű helyszín, csodás fények, a sofőr nemcsak magabiztos sofőr volt, hanem jól is fotózott. Pózoltunk, kicsit megnyugodtunk. Viccesen mondtam, hogy váltás nadrágot nem hoztam. Innen tovább egy tevefarmra mentünk. A fiúk mintha féltek volna tőlük, bátortalanul etteték őket. Ismét autóba ültünk és egy telepre mentünk, ahol műsorral, vacsorával, szörfözéssel, hennázással, beöltözéssel vártak minket. Mindent kipróbáltunk. A szörfözés nekem nem ment, mert nem csúszott, de a homokban megerőltető volt a dűne tetejére felmenni. A hennám most kopott le, Vince megszólta, hogy milyen már...mint a tetoválás(amit elítél), nekem tetszett. Beöltöztünk a ruhájukba, úgy néztünk ki a barátnőm szerint,mint, aki ott született. A műsor egy táncos arab férfival kezdődött(Zoli mondta miért nem egy hastáncosnő.........)kívánsága teljesült. Tűzshowt néztünk, finom barbeque vacsorát ettünk és a tevékkel búcsúztunk el. Bármikor újra elmennék.

Abu-Dhabi III. rész

A tengerben nem fürödtünk, 20 fokosnak írták, hideg volt, bokánkat áztattuk benne. Dubairól azt hallottuk, hogy sok helyszínen megy az építkezés,fúrás, faragás. Abu-Dhabiban nem érzékeltünk hasonlót. A gyerekeknek a legnagyobb élmény szerintem(ők azt mondják, hogy minden...és talán a szafari túra)a fürdőzés. A kinti medencék 28-29 fokosak voltak, a "bugyogónál"éreztük a meleg vizet. Hihetetlen nagy volt a szálloda, rengeteg ember, mégis az étkezéseknél, de főleg a medencénél ennek semmi nyomát nem láttuk(biztos mindenki kirándult), gyakran előfordult, hogy csak mi voltunk a medencében. Nagyon élveztük. Velünk szemben az első nap kinéztünk egy szállodát, másnap bementünk, szétnéztünk és azt mondtuk, hogy hűűű meg ha. Fényűzés(színjátszós szökőkút, a Margitszigetinek a többszöröse), minden ragyog, minden olyan nagy, tisztaság és finom illatok, virágkompozicók szinte mindenhol. A mi szállodánkban 8 nap alatt kétszer dekorálták újra a recepció környékét. Az embereknek, a helyeknek is édeskés, finom illatuk volt(nem éreztünk persze sehol marihuána szagot, nyáron Liverpoolba már attól betéphet az ember, ha 17 után az utcán sétál)A reptéren vettünk is parfümöt, szerintem a női nem tartós.Mindenhová taxival mentünk, mi, aki gyalogolunk vagy tömegközlekedést használunk. Azt vettük észre, hogy sok helyen az úton átkelsz és vége a járdának(a zebra egyik oldalán van, a másikon már csak kövek), az emberek nem gyalogolnak. Busz van(metró, villamis stb. nincs)és olcsó a taxi. 5.00 dirhamról indul(90 ft 1 dirham kb.)Kértem transzfert a szállodától(soha nem kéretm még, de éjszaka érkeztünk meg és azt láttuk a google maps, hogy át kell szállni a buszon és nincs csatlakozás).A valóságban nem messze tőlünk volt a buszmegálló. A buszra meg kell venni egy plasztik kártyát és arra kell pénzt feltölteni. A taxis táblával, vízzel várt minket(Zoli azt mondta, hogy úgy utazunk, mint az urak) Friss virág mindenhol, a 6 sávos autópálya szélén is, öntözőrendszer mindenhol és formára nyírt fák, nem láttunk közlekedési balesetet, mentőt, nem hallottunk dudaszót, nagyon nyugisan vezetnek. Az autópályán 140 mentünk, azt éreztem a városban, hogy az emberek figyelnek egymásra. Az úton nincs felfestve csík, hanem a sávok között kisebb buckák. Nem mentünk el a Ferrari múzeumba, az utcákon is csak luxusautókat láttunk(Toyota, Lexus az alacsonyabb kategória), egyszer Zoli lefotózott egyet a Nemzeti Múzeum mellett, rászóltak az őrök. Én is láttam, hogy a mellettünk lévő 30 emelets szállodához körbefüggönyözve, körbeállva luxus autót hoztak. Miközben két élelmiszerboltban is vásároltunk és olcsóbbak voltak(jobb minőségűek, főleg a pékáruk), mint itthon. Öltözködés: vittem itthonról kendőt, hosszú kardigánt, hosszú ruhát. Ez a mecsetekben is elég volt. Egyik kedvenc márkám a Marks and Spencer boltjaiba bementünk, nem jöttem ki üres kézzel(ott is árleszállítás), pár holmit ott hagytunk(amit nem bántunk)és csinos új ruhákkal jöttem haza(meg két új táskával, mindkettő egyedi) Sehová nem vettünk itthonról belépőjegyet, csak a helyszínen. Az elnöki palotához a bejárattól busszal vittek minket,a wc lefotóztam, még az is "aranyozott". Plázában, mecset mellett, sivatagban(!)is jellemző, hogy a mosdó ragyog a tisztaságtól, minden ember után rögtön takarítanak és a wc mellett ott a lábmosó(plázában is van imaszoba), a szappan mellett a kézkrém, illatosító, levegőtisztitó, klíma. Elnöki palota udvar gránit, márvány. Olyan érzésem volt, mintha Csodaországba csöppentünk volna.

Abu-Dhabi képekben