Hála

Minden évben, így év vége felé összesítjük az évünket. Akiknek lehet próbálom megköszönni év végén, hogy vannak nekünk(Mama mindennap eszemben van, benne van az ízekben, az érzéseimben, a színekben, a készülődésben....mindenben. Ilyenkor szoktam neki a fali naptárat összeállítani, az utóbbi időben volt, hogy csak kecsketejet ivott, ha nem tudtam elvinni(ott a közelben megszűnt), akkor küldtem neki, találtam egy kézzel írott karácsonyi szöveget nála...)2 éve volt, amikor Kende elájult a metrón és pont A.-ra esett, aki a Gottsegen Kardiológiai Intézetben dolgozott, mellette volt, a Nagyvárad téren már várta őt a mentő, utána is mellette volt, segítségével rögtön bekerültünk egy specialistához. A hálám örökké kísérni fogja, soha nem találkoztunk még személyesen, szeretnék egyszer a szemébe nézni. Tegnap délután vittünk be neki ey kis csomagot a Gottsegenbe, kiderült, hogy már a SOTE-n rendel, ép dolgozik, műt.A betegfelvételen a nő kérdezte, hogy miért keresem, röviden elmondtam a történetet és azt mondta, hogy ááá, már emlékszem, a magas fiú. Átmentünk a SOTE-ra, lejönni hozzánk nem tudott, írtam neki egy üzenetet a csomagot a portán hagytam. A portás is kérdezte, hogy honnan ismerem, elmondtam röviden, majd ő: életmentés történt?Igen. Éjszaka írt A., hogy kijött a műtőből, megkapta a csomagot és legjobban a Kendéről készült képnek örül.Hajnalban válaszoltam neki, ő még mindig dolgozik. Az igazi hősök, ők, akik egész éjjel operálnak, műtenek, életet mentenek.