Catania

Az egész 1 hetes Cataniai tartozkodás emlékezetes maradt. Vica szerint: 'csakazértis'vissza kell majd mennünk. Indulás: a legutóbbi túrázás után elfelejtettem a bicskát kivenni a táskából, az egyik legjobb minőségű svájci bicska volt. Persze az átvilágítás során Kende táskája fennakadt. A bicska ment a kukába, Zoli azért komolyan megkérdezte: '1 hét múlva visszajöhetünk érte??' A repülő időben indult, Zoli mellett Vince, mögöttük mi Kendével. Nekem is feltűnt, hogy Zoli nyaka és feje vörös(biztos felment a vérnyomása), aztán landolás után alig bírt leszállni. Az első kukába rókázott és rövid időre elvonult a wc-re. Amikor előjött folyt a fejéről a víz és nagyon sápadt volt. Tervben persze tömegközlekedéssel mentünk volna a szállásra(3 buszmegállónyira volt a reptértől), de látva a halyzetet taxit kerestünk. Kértem a reptéri takarítónőtől kukászsákokat, hányós emberrel kihívás taxist találni. Aki elvitt elkérte az árát. A taxis egy omladozó ház előtt megállt, ép ment be egy család az ajtón, megkérdeztem, hogy a Casatella lakás itt van, mondták, hogy igen, így jutottunk be a lépcsőházba. Ami nagyon dohos volt, a postaládák fából készültek, mint régen a nagyszüleimnél. A lakás az első emeletn volt, hívom a tulajdonost, hogyan fogunk bejutni. Mond 5 számot, megtalálom a kódos kis szekrényt, de ott csak 4 számot lehetett variálni. Most voltunk először ilyen helyen, elsőként persze nyomtuk a csengőt(nem tudom mit vártunk), majd Vince megoldotta a helyzetünket(ha nem lett volna velünk, lehet, hogy most is ott tartunk), ide tolta a reteszt, meg odatolta, és tádám a kulcs meglett.Úgy éreztem magam , mint egy szabadulószobában. A kis garzonlakás mindennel felszerelt volt(talán a mikró, amit hiányoltunk), Zoli rókázott még és lefeküdt aludni. Kendével lementünk, hogy keressünk éjjel-nappalit és vegyünk vizet. Rögtön megcsapott az utcán a marihuána szag és elég rosszarcúak bandáztak a környéken. Találtunk pékséget is, ami nyitva volt és egy dohánybolhoz hasonlót, kávét szerettem volna venni reggelire(kávéfőző működésére másnap rájöttem, youtube a barátom)take away , caffe to go, nem igazán értették, az angolt sok helyen nem beszélik. Meglepődtem, de a gyógyszertárba sem. 2024-ben már van olyan applikáció, hogy beírom magyarul, mondja olaszul. 23 körül ágyba kerültem, a fiúk a galérián aludtak. Jön Vince, hogy fáj a hasa én meg jól letoltam, hogy már napközben is szóltam, ne egyen annyit és annyifélét. Kapott gyógyszert, lefeküdt és nem sokkal utána, vizesésszerűen elkezdett hányni, úgy, hogy arra keltem, csöpög a fejmen, arcomon a hányás. Hiába volt kiírva, hogy 22 után ne használj porszívót, mosógépet, hajszárítót én megszegtem. Innentől kezdve 15 percenként ment az itatás, én naív gondoltam reggelig eltart, pihenünk és ennyi. Mindig viszek magammal: Normolyt por, dedalon, algopyrin, nospa, diazepan, cataflam, tobrex, fenistil csepp, coldrex, szén tabletta, immodium. Gyorsan fogyott a készlet, másnap a gyógyszertárban kezdtem, ibuprofein és még vmi hányás ellen(sépci folyadékot adtak) A helyzet nem változott, sőt rosszabb lett. Eszembe jutott egy volt kolléganő olasz-magyar orvos rokona és segítséget, tanácsot kértem és azt, ha kórházba kerülünk, segítsen tolmácsolni.