Ajándékozás, mint szeretetnyelv

A térdem kényszerpihenőre küldött. Vince a zsebpénzéből hozott haza nekem Korpovit kekszet, amit a suli büféjében vett nekem. Fogyókúrás, ezt szereted!-mondta nekem. Csak este a lefekvésnél adta át, addig nem lehetett a táskájába belenéznem. Neki egyértelműen az ajándékozás a szeretetnyelve.

Kamasz

Az osztályfőnöke azt mondta neki, hogy minden osztályprogram alól kivonja magát. Szülői igazolásom ment el arra a napokra, amikor az osztály lézerharcra és trambulinparkba ment. Jobbnál-jobb iskola által szervezett programról értesülök, de ő egyikre sem megy. A ping-pon az élete és amikor azt látom, hogy iskolák közötti ping-pong verseny volt, akkor megkérdezem, hogy erre miért nem jelentkeztél??Azt mondja, későn szólt az osztálytársa a lehetőségről...Bécsbe szerveznek Mikulás napján kirándulást, szerintem jó buli lesz, könyörögtünk neki, de nem érdekli. Sőt, írtam 2 pajti anyukájának is, ha az ő gyerekük is menne, akkor Kende is csatlakozna, de ők sem vesznek részt semmibe. Tavaly megcsináltam, hogy a kérdezése nélkül beneveztem egy házi földrajzversenyre, a szülői csoportba beírtam és még ketten társultak mellé. Itthon balhézott miatta, idén ezt nem csinálom. Számára a legfontosabb jelenleg a sportmérkőzések(bármilyen sport)nézése, olvasás és a ping-pong edzések. Jól döntöttünk, hogy elment kisgimibe, mert olyan rossz jegyei, mint ebben a félévben még soha nem voltak. Ezekkel a jegyekkel jó gimibe nem vennék fel.

Catania reptér

Reptéren még nem hallottam élő zenét, aluljárókban igen. Kitesznek egy zongorát és akinek kedve, ideje van, az leül és játszik rajta.Catania reptere kicsi, de gyorsan megy az idő, ha az ember jó zenét hall. Kamasz fiúk váltották egymást a zongora mellett, az utasok körbeállták, videóztak, tapsoltak, olyan jó volt a hangulat. Stresszoldásként sem utolsó. Az egyik kedvenc dalomat is játszották:

Catania III. rész

Catania II. rész

Kórházba nem kerültünk,sokáig azt hajtogattam, hogy infúzió kellene, mert kiszáradunk teljesen. Zoli erről lebeszélt, oké, hogy hívsz egy taxit vigyen be minket a kórházba, de hogy mész ki a lakásból, amikor a földön feküdtünk, négykézláb közlekedtünk, erőnk semmi. Vagy ha hívok egy mentőt, biztos külön osztályra tesznek minket(gyerek-felnőtt). Mindig úgy csuktam be a szemem, hogy ha felébredek jobb lesz, holnap jobb lesz, másnap jobb lesz. Kedden jöttünk haza, vasárnapra tényleg jobban lettünk, Zoli elment és feltöltötte a vízraktárunkat. Hétfőn már az is megforult a fejünkbe, hogy jó lenne kirándulni. Elindultunk, de a közeli cukrászdában megpihentünk és hazamentünk. Így történt, hogy Catania főbb látványosságait kedden néztük meg a hazaút előtt. Hazaútnál késett a gép, láttuk, hogy még sehol, de megkezdték a check-in, egyesével mindenkinek(gyerekeknek is)levetették a táskájukat(az időbe belefért, gép sehol)és be kellett tuszakolni a szabvány rekeszbe. Vincének kis táskája volt, nekem már nagyobb, de elkezdtünk felöltözni, nehogy fizessünk és a táskánk kisebb legyen. Kende táskája fektetve belefért a reteszbe, de kihúzni már alig tudták. A lényeg, hogy megúsztuk a fizetést. Nagyon kimerített a betegség, szerencsére másnap Kendének nem volt tanítás,Zoli és én is dolgozott, Vince suliban. 1 hét alatt-5 kg nekem.

Catania

Az egész 1 hetes Cataniai tartozkodás emlékezetes maradt. Vica szerint: 'csakazértis'vissza kell majd mennünk. Indulás: a legutóbbi túrázás után elfelejtettem a bicskát kivenni a táskából, az egyik legjobb minőségű svájci bicska volt. Persze az átvilágítás során Kende táskája fennakadt. A bicska ment a kukába, Zoli azért komolyan megkérdezte: '1 hét múlva visszajöhetünk érte??' A repülő időben indult, Zoli mellett Vince, mögöttük mi Kendével. Nekem is feltűnt, hogy Zoli nyaka és feje vörös(biztos felment a vérnyomása), aztán landolás után alig bírt leszállni. Az első kukába rókázott és rövid időre elvonult a wc-re. Amikor előjött folyt a fejéről a víz és nagyon sápadt volt. Tervben persze tömegközlekedéssel mentünk volna a szállásra(3 buszmegállónyira volt a reptértől), de látva a halyzetet taxit kerestünk. Kértem a reptéri takarítónőtől kukászsákokat, hányós emberrel kihívás taxist találni. Aki elvitt elkérte az árát. A taxis egy omladozó ház előtt megállt, ép ment be egy család az ajtón, megkérdeztem, hogy a Casatella lakás itt van, mondták, hogy igen, így jutottunk be a lépcsőházba. Ami nagyon dohos volt, a postaládák fából készültek, mint régen a nagyszüleimnél. A lakás az első emeletn volt, hívom a tulajdonost, hogyan fogunk bejutni. Mond 5 számot, megtalálom a kódos kis szekrényt, de ott csak 4 számot lehetett variálni. Most voltunk először ilyen helyen, elsőként persze nyomtuk a csengőt(nem tudom mit vártunk), majd Vince megoldotta a helyzetünket(ha nem lett volna velünk, lehet, hogy most is ott tartunk), ide tolta a reteszt, meg odatolta, és tádám a kulcs meglett.Úgy éreztem magam , mint egy szabadulószobában. A kis garzonlakás mindennel felszerelt volt(talán a mikró, amit hiányoltunk), Zoli rókázott még és lefeküdt aludni. Kendével lementünk, hogy keressünk éjjel-nappalit és vegyünk vizet. Rögtön megcsapott az utcán a marihuána szag és elég rosszarcúak bandáztak a környéken. Találtunk pékséget is, ami nyitva volt és egy dohánybolhoz hasonlót, kávét szerettem volna venni reggelire(kávéfőző működésére másnap rájöttem, youtube a barátom)take away , caffe to go, nem igazán értették, az angolt sok helyen nem beszélik. Meglepődtem, de a gyógyszertárba sem. 2024-ben már van olyan applikáció, hogy beírom magyarul, mondja olaszul. 23 körül ágyba kerültem, a fiúk a galérián aludtak. Jön Vince, hogy fáj a hasa én meg jól letoltam, hogy már napközben is szóltam, ne egyen annyit és annyifélét. Kapott gyógyszert, lefeküdt és nem sokkal utána, vizesésszerűen elkezdett hányni, úgy, hogy arra keltem, csöpög a fejmen, arcomon a hányás. Hiába volt kiírva, hogy 22 után ne használj porszívót, mosógépet, hajszárítót én megszegtem. Innentől kezdve 15 percenként ment az itatás, én naív gondoltam reggelig eltart, pihenünk és ennyi. Mindig viszek magammal: Normolyt por, dedalon, algopyrin, nospa, diazepan, cataflam, tobrex, fenistil csepp, coldrex, szén tabletta, immodium. Gyorsan fogyott a készlet, másnap a gyógyszertárban kezdtem, ibuprofein és még vmi hányás ellen(sépci folyadékot adtak) A helyzet nem változott, sőt rosszabb lett. Eszembe jutott egy volt kolléganő olasz-magyar orvos rokona és segítséget, tanácsot kértem és azt, ha kórházba kerülünk, segítsen tolmácsolni.

Vinceszáj

Kedden ment először Vince iskolába, Cataniaban voltunk, nem pótolta be kedd este a hétfői és a keddi anyagot, de szerdán nem szólt a tanító néninek, hogy nincs házi(én jeleztem, de várta, hogy Vince is szól) Kérdezi tőle, na Vince ilyenkor mit kell csinálni? Vince: vinni a nyaralásra a tanulónivalót!

Kolombusz

Ma 12 körül egy autó elütötte a házunk előtt Kolombuszt. Zoli hívott, hogy nagy a baj, pont a kapunk előtt, a füléből ömlött a vér, de még élt, nem sokáig. Eltemettük. Soha nem hittem, hogy egy ember így tud ragaszkodni, kötődni egy macskához.

Testvéri kapocs

Jó, hogy vannak egymásnak. Az utóbbi időben egyre többször, egyre hangosabban és egyre durvábban bántják egymást. Egyiket sem kell félteni, mindkettő erős és a szájkarate után rögtön jön a verekedés. Már az is nagyon zavar, hogy a szájkarate azzal kezdődik, hogy egymás külsejét sértegetik, hiába mondom, hogy ők a világ legszebb fiúgyerekei és úgy tökéletesek, ahogy vannak. Az egyik azzal sérti a másikat, hogy hosszú a feje, a másiknak nagy a füle és a legdurvább, hogy egymás súlyát kritizálják, mégpedig azzal, hogy te zsiradék vagy, neked nagy a hasad stb. Vagy ki miben buta és ki mit nem tud. Mégis, ha el akarnak valamit érni, rögtön összefognak és együttes erővel nyomást gyakorolnak ránk. Ha pedig jó passzban vannak, akkor békésen beszélgetnek, játszanak együtt. Mostanában ez a ritkább.