Abu-Dhabi sivatagi túra képes élménybeszámoló

Abu Dhabi IV. rész-sivatagi túra

Sivatagi túra: már itthon tudtam, hogy egy ilyenen szeretnénk részt venni. Még a gyerekek születése előtt Egyiptomban voltunk, az érzésre emlékszem, hogy nevettek, síkítok és Zoli szól, hogy hadjam abba, mert a sofőrnek is tetszik és erősebben nyomja a gázt. A fiúk egyébként is szerettek volna hullámvasútra felülni(Kende szédül, Vince volt a hangadó), ez a túra adrenalinfröccs volt a javából. Több fb. csoport van, amelyikben ott élő(vagy Dubaiban)élő magyarok szerveznek kirándulásokat magyaroknak. Két embernek is írtam, az egyik szállást akart ajánlani, a másik biciklizést és jógát a sivatagban. Hagytam. Gondoltam lesz majd a hotelben olyan, aki fakultatív programokat ajánl(igazam lett). Zoli elképzelése az volt, hogy a fogadott taxisunk kivisz a sivatagba, ott megnézzük a tevefarmot, tevegelünk és ennyi. A hotelben többféle szórólapokkal találkoztunk, többek között olyannal, ami sivatagi(Desert safari)túrát ajánl. Az árat magasnak találtuk, de mondta a szervező, ha még 2 emberrel összeállunk, akkor kedvezményt tud adni(ez műkődött máshol is pl, Cipruson vagy Amalfinál, de ott én szereztem megszólítás után embereket), itt pedig a hotel munkatársa. Egy 55+német házaspár jött velünk. Szimpatikusak voltak, indulásnál derült ki, hogy kik jönnek velünk és érdekes, hogy már a reggelinél egy hisztis gyerek kapcsán váltottunk pár szót és egymás mellett ültünk le(véletlenül/amik nincsenek)reggelinél is. Így amikor kiderült, hogy Szilviáék jönnek velünk örültünk egymásnak(mintha ismerősek lennénk). A sofőrünk 7 személyes Toyota dzsippel jött értünk. Beültünk, bemutatkozott és elmondta, hogy mi várható estig,közvetlen, szimpatikus volt. Útközben az autópályán tartottunk egy szünetet, a fiúk rögtön éhesek voltak(természetesen a zsákunkban is volt gyümölcs, pékárú, nasi)és kértek két hot-dogot és meg mosdóztam(mintha megrendelésre kellene, inkább kétszer elmegyek). Többen voltak a benzinkúton, lassan kerültünk sorra. A fiúk hot-doggal a kezükbe szálltak be a bőr(luxus)autóba, na mondtam itt nincs evészet, ők éhen akarnak halni...megették. Ők ültek hátul(Kendének a 185 cm magasságával valóban nem lehetett kényelmes, de a sofőr döntött a beosztásról), középen Zoli, Szilvia és én, az anyós ülésen Szilvia férje(a sivatagi első megálló után helyett cseréltek, mert kiderült Szilvia imádja a sebességet, a szálguldást, miatta és a Ferrari miatt mentek Abu-Dhabiba).A hoteltől kb. 1.15 percre volt a sivatag, még egy technikai szünetre megálltunk, ahol egy hegyes szerkezettel leengedte a sofőrünk a kerék nyomást. Konvojban mentünk, mi voltunk a harmadik autóban, föl-le a dűnéken, oldalra dőlt az autó, akkor azt láttam, hogy homokkal teli az ablak, becsuktam a szemem, biztos voltam benne, hogy borulunk(de nem, annyira rutinos volt a sofőr-mindennap ezt csinálja). Vince kiabálta, hogy meghalunk(Zoli egyszer biztos), Kende rá nem jellemző módon káromkodott, szidta a sofőrt, hogy miért megy gyorsan és kijelentette, ha megállunk és ő kiszáll az autóból, haza fog gyalogolni, ő többet nem ül be az autóba(tévedett). A naplementét elcsíptük, képeslapszerű helyszín, csodás fények, a sofőr nemcsak magabiztos sofőr volt, hanem jól is fotózott. Pózoltunk, kicsit megnyugodtunk. Viccesen mondtam, hogy váltás nadrágot nem hoztam. Innen tovább egy tevefarmra mentünk. A fiúk mintha féltek volna tőlük, bátortalanul etteték őket. Ismét autóba ültünk és egy telepre mentünk, ahol műsorral, vacsorával, szörfözéssel, hennázással, beöltözéssel vártak minket. Mindent kipróbáltunk. A szörfözés nekem nem ment, mert nem csúszott, de a homokban megerőltető volt a dűne tetejére felmenni. A hennám most kopott le, Vince megszólta, hogy milyen már...mint a tetoválás(amit elítél), nekem tetszett. Beöltöztünk a ruhájukba, úgy néztünk ki a barátnőm szerint,mint, aki ott született. A műsor egy táncos arab férfival kezdődött(Zoli mondta miért nem egy hastáncosnő.........)kívánsága teljesült. Tűzshowt néztünk, finom barbeque vacsorát ettünk és a tevékkel búcsúztunk el. Bármikor újra elmennék.

Abu-Dhabi III. rész

A tengerben nem fürödtünk, 20 fokosnak írták, hideg volt, bokánkat áztattuk benne. Dubairól azt hallottuk, hogy sok helyszínen megy az építkezés,fúrás, faragás. Abu-Dhabiban nem érzékeltünk hasonlót. A gyerekeknek a legnagyobb élmény szerintem(ők azt mondják, hogy minden...és talán a szafari túra)a fürdőzés. A kinti medencék 28-29 fokosak voltak, a "bugyogónál"éreztük a meleg vizet. Hihetetlen nagy volt a szálloda, rengeteg ember, mégis az étkezéseknél, de főleg a medencénél ennek semmi nyomát nem láttuk(biztos mindenki kirándult), gyakran előfordult, hogy csak mi voltunk a medencében. Nagyon élveztük. Velünk szemben az első nap kinéztünk egy szállodát, másnap bementünk, szétnéztünk és azt mondtuk, hogy hűűű meg ha. Fényűzés(színjátszós szökőkút, a Margitszigetinek a többszöröse), minden ragyog, minden olyan nagy, tisztaság és finom illatok, virágkompozicók szinte mindenhol. A mi szállodánkban 8 nap alatt kétszer dekorálták újra a recepció környékét. Az embereknek, a helyeknek is édeskés, finom illatuk volt(nem éreztünk persze sehol marihuána szagot, nyáron Liverpoolba már attól betéphet az ember, ha 17 után az utcán sétál)A reptéren vettünk is parfümöt, szerintem a női nem tartós.Mindenhová taxival mentünk, mi, aki gyalogolunk vagy tömegközlekedést használunk. Azt vettük észre, hogy sok helyen az úton átkelsz és vége a járdának(a zebra egyik oldalán van, a másikon már csak kövek), az emberek nem gyalogolnak. Busz van(metró, villamis stb. nincs)és olcsó a taxi. 5.00 dirhamról indul(90 ft 1 dirham kb.)Kértem transzfert a szállodától(soha nem kéretm még, de éjszaka érkeztünk meg és azt láttuk a google maps, hogy át kell szállni a buszon és nincs csatlakozás).A valóságban nem messze tőlünk volt a buszmegálló. A buszra meg kell venni egy plasztik kártyát és arra kell pénzt feltölteni. A taxis táblával, vízzel várt minket(Zoli azt mondta, hogy úgy utazunk, mint az urak) Friss virág mindenhol, a 6 sávos autópálya szélén is, öntözőrendszer mindenhol és formára nyírt fák, nem láttunk közlekedési balesetet, mentőt, nem hallottunk dudaszót, nagyon nyugisan vezetnek. Az autópályán 140 mentünk, azt éreztem a városban, hogy az emberek figyelnek egymásra. Az úton nincs felfestve csík, hanem a sávok között kisebb buckák. Nem mentünk el a Ferrari múzeumba, az utcákon is csak luxusautókat láttunk(Toyota, Lexus az alacsonyabb kategória), egyszer Zoli lefotózott egyet a Nemzeti Múzeum mellett, rászóltak az őrök. Én is láttam, hogy a mellettünk lévő 30 emelets szállodához körbefüggönyözve, körbeállva luxus autót hoztak. Miközben két élelmiszerboltban is vásároltunk és olcsóbbak voltak(jobb minőségűek, főleg a pékáruk), mint itthon. Öltözködés: vittem itthonról kendőt, hosszú kardigánt, hosszú ruhát. Ez a mecsetekben is elég volt. Egyik kedvenc márkám a Marks and Spencer boltjaiba bementünk, nem jöttem ki üres kézzel(ott is árleszállítás), pár holmit ott hagytunk(amit nem bántunk)és csinos új ruhákkal jöttem haza(meg két új táskával, mindkettő egyedi) Sehová nem vettünk itthonról belépőjegyet, csak a helyszínen. Az elnöki palotához a bejárattól busszal vittek minket,a wc lefotóztam, még az is "aranyozott". Plázában, mecset mellett, sivatagban(!)is jellemző, hogy a mosdó ragyog a tisztaságtól, minden ember után rögtön takarítanak és a wc mellett ott a lábmosó(plázában is van imaszoba), a szappan mellett a kézkrém, illatosító, levegőtisztitó, klíma. Elnöki palota udvar gránit, márvány. Olyan érzésem volt, mintha Csodaországba csöppentünk volna.

Abu-Dhabi képekben

Vince névnap

Palacsintát kért és kapott az ünnepelt reggelire.Nagyon illik még mindig rá a neve, mosolyalbum.

Abu-Dhabi kamaszokkal

Közvetlen Wizz Air járattal mentünk Abu-Dhabiba(miért pont oda?Még nem voltunk és olcsóbb volt a jegy, mint pl. más közkedvelt európai városokba Szeretek repülni és ablak mellett ülni, erre fizetünk pluszban). A reptéren egy 65 év körüli nő megszólított, hogy segítsek már neki érkezés után a csomagfelvételnél, mert nem tud angolul, Erdélyből jött, a tanár lányához 3 hétre. Kikerekedett szemmel nézett rám, amikor mondtuk, hogy nekünk nincs bőröndünk, csak kis hátizsák 8 napra.Leszálláskor sajnos szem előtt tévesztettük egymást, bízom benne, hogy más segített neki. 3 ugyanolyan hátizsákunk van(Decathlon), beleteszik Ferihegyen a rekeszbe, ha belemegy, akkor nem kell fizetni. Mindig belemegy és mind a három egyforma zsákkal eljátszuk ezt. Egyikből egy rövidnadrágot vettem ki, a másikból egy vékony inget, az ellenőrző nő észrevette(gyorsan be a kabát alá)és kérte, hogy ne trükközek:), jól összenyomtuk és nem kellett fizetni. Zoli zsákja (Quiksilver)belement, ki már rángattuk és egy darabon elszakadt(ma vittem a varrónőhőz, 1000ft, olcsón megúsztuk)5 óra alatt kint voltunk, nem volt légörvény, időben indult. Hazafele már más volt a helyzet, fb. csoportokban lehetett olvasni, hogy kitérővel megy haza a gép és tankolni is megáll(Larnaka vagy Athén). Ennek szerintem az iráni konfliktus az oka, nem használják a légterüket, a kapitány azt mondta, hogy 200km/h a szél és ezért.A lényeg, hogy hazaértünk, 7 óra volt az út és egy gyors zuhany után mentünk is az iskolába. Yesimet letöltöttük itthon a telefonomra, hogy legyen netünk. Net külföldön a közlekedés miatt kell elsősorban és pl, online jegyvételhez.22.30 után érkeztünk, itthonról tájékozódva úgy tűnt, hogy busszal csak egy darabig jutunk el, át kell szállni ahhoz, hogy a hotelig eljussunk. Nem kísérleteztünk, kértem egy transzfert a szállástól. Meglepődtünk , hogy egy öltönyös úriember várt minket ásványvízzel, sötétített ablakokkal és egy menő autóval(mintha "urak" lennénk). Az út kb. 1 óra volt és kapkodtuk a fejünket, mert amit láttunk éjjel káprázatos volt, minden(is)ki van világítva(még az autópályák is), felhőkarcolók, luxus kocsik. Úgy beszéltük meg itthon, hogy mindenki kedvébe járjunk, 2 nap a szállodában(medencézés, lazulás), a többi kirándulás. 20 évvel ezelőtt voltunk Balin, nagyon sok minden emlékeztett rá. Pl, a mai napig nem tudom annak a virágnak a nevét, amiből a menyasszonyi csokrom volt, hasonló az orchidához, ott sokat láttam(fán nő), a szálloda berendezése(akkor lefényképeztük, hogy majd egyszer olyan fürdőszobát szeretnénk, mint ott volt....meglett)A szállodában reggelit kértünk, ami ott nem volt, az nem is létezik(kb. ebédnek is megfelelő a választék, a kínálat). Hús, hal, zöldség, gyümölcs, tészta, bbq, édességek, palacsinta, tojás, grill, hamburger. A fiúk próbáltak mindent megkóstolni(amikor leültek a jól megpakolt tányérukkal...és fordultak legalább háromszor), kamaszok, nővésben vannak. Minden ízlett, a legfinomabb a mangólé volt, napközben is sokat ittunk.A szálloda szomszédságábanvan egy kisbolt(érkezésünk napján)leszaladtunk pár dologért, sok terméken az ár elmosódott, többször átírt. Kb. 10 perc sétára volt egy szupermarket(Monoprix),ott vásároltunk más napokon. A szobánk családi apartman volt(szárítógép, mosógép, két mosdó, terasz), a 17. emeleten. 21 emelet volt összesen és A-D épületig(egyikben az ott dolgozók laknak a családjaikkal).Mindennap takarították kivülről is a hotelt, ablakot mostak ketten egy ládikóba állva, a szobát is naponta kétszer(könnyen meg tudnám szokni) Helyiek nem dolgoznak, csak a bevándorlók, hála a kőolajnak.

Vinceszáj

Ilyen sokáig régen állt a karácsonyfánk. Most igazi, hideg tél van, hóval, karácsonyi dekoráció van még kint és jó érzés a finom fenyőfa illatra hazajönni. Zoli kétszer nekiment, hullik, felsöpörtem. Mondtam, ha harmadszor is neki megy, akkor ő söpör alatta. Vince: Apa, a fa ivadékait neked kell felsöpörni!