Étkezés Párizsban

A szálláson lehetett volna reggelit kérni, mi inkább szupermarketből, pékségekből, reggeliző helyekről oldottuk meg. Azt hittem, hogy amikor hazaérünk kiakad alattam a mérleg, annyit ettünk(a péksütik a gyengéim),a napi 20.000 lépésnek köszönhető és a minőségi alapanyagoknak(szerintem), hogy nem kúsztak fel a kilók.(elég az, ami tartósan rajtam van). A külkerületben, ahol a szállásunk volt(hasonlított a XIII. kerület azon részéhez, ahol csak újépítésű társasházak vannak)minden sarkon cukrászda, pékség. Bármerre mentünk ezt tapasztaltuk, elég volt a kirakatot megnézni és csurgott a nyálunk. Több olyan helyet is találtunk, ahol volt menü: leves+főétel vagy desszert. Vince nagy vágya teljesült azzal, hogy evett csigát, vajas, petrezselymes mártásban, friss bagettel. Először hozta a pincér az evőeszközöket(mint a szempillagöndörítő), de nem sikerült vele megbirkózni, aztán egy kötőtűhöz hasonló tárgyat, amit beszúrt a csiga belsejébe és kijött vele együtt. Kende is kóstolta, ízlett neki is. Most ettem először rájaszárnytövet, nagyon finom tejszínes mártásban(kis adag volt), a vizet kancsóban nem számolták fel sehol, volt, hogy a sült krumplit vagy a kávét kaptuk ajándékba. Több olyan pékségbe is betértünk, ahol kígyózott az utcán a sor(az biztos jót jelent)és oda is, aminek a belső enteriőrje múzeumhoz hasonlított. Macaront drágán árulták, egy pisztáciásat ettem, ha már Párizsban vagyunk. A fiúk odavoltak, amikor látták, hogy van Five Guys, nekem túl sok a hús, a rendelés előtt bármennyi mogyorót fogyaszthatsz el(engem ez sem vonz), itt egy mosdó volt férfiaknak és nőknek, sokat álltunk sorba. Többször vettünk a boltba leértékelt süteményeket, mindennel nagyon elégedettek voltunk. Beszéljenek helyettem a képek.

Halloween Párizsban

Az angolszász halloweent a párizsiak nagyon megélték, házakat, erkélyeket dekorálnak, üzletekben(legyen az biobolt vagy a sarki kínai cukorkával kínáltak). A csavargásaink alatt élmény volt a kirakatokat nézni, mind ízlésesen volt berendezve(Krasznahorkai könyve, képe a könyvesbolt kirakatában). Az egyik fodrászatban észrevettem, hogy jelmezben készítik a frizurákat(a fej nélküli férfi fodrász székébe ült egy bátor vendég), bementem és megkérdeztem, hogy készíthetek-e fotót, örömmel álltak modellt, utána a fiúk kezeit teletömték édességgel és meghívtak egy italra. Ismeretlenül,annyiszor tapasztalok hasonló kedvességet(főleg) külföldön.

Versailles

Párizs rengeteg metrója közt soha nem tévedtünk el, mert minden jól ki van táblázva. A navygo kártyára töltöttünk pénzt és azzal utaztunk, kapus rendszer van, egyszer-egyszer elvétve láttunk olyat, hogy belógtak a metróhoz vagy szorosan egy olyan mögé állva mentek be, akinek volt jegye, de ez nem jellemző. Vonattal mentünk ki Versaillesbe és magasvasúttal jöttünk haza. A vonatra is jó a navygo. A kastélyba nem volt jegyünk és amikor megláttuk a több kilométeres sort, akkor nem álltunk be, hanem körbesétáltuk a kastélyt, megnéztük a Notre Dame-t, elmentünk a piacra, ahol főleg ruhákat és ruházati kiegészítőket árultak, bolyongtunk az utcák között: hol széles a járda(a vasúttól a kastélyig), hol sikátorra hasonlító utcák vannak. Étteremből, pékségből, sütizőből nincs hiány. A megfelelő éttermet(főleg árban)sokáig kerestük, aztán találtunk a piachoz közel egyet, ahol 3 fogásos napi menüt kínáltak és volt gyerekmenü. Több helyen a gyerekmenü korhoz van kötve, itt nem volt. Az előételt, ami kacsamáj volt salátával én ettem és jól laktam vele(hozzá bagettet ettem), a főétel Zolié maradt: kacsacomb krumplival, a fiúknak gyerekmenü steak húsival és fügés sütemény. Aznap is gyönyörű időnk volt, boldogság a képeket újra nézni, az ősz 1000 színe a főút mellett. Templomokban pihentünk meg, aznap is több, mint 20.000 lépést tettünk meg.A közterek tiszták, sehol egy eldobott szemét, a vasútnál tiszta volt a mosdó.