Anyataxi

Szombati munkanapról írok.
Kendéért 11.30-ra mentem az iskolába, sétáltak Kispesten, pontosan Kispest szívében, Wekerlén-ahogy ő mondja. Ott egy bácsi várta őket, aki mesélt nekik Wekerle telepről, sőt még az ott fellelhető gyógynövényekről is.
Reggel elvittem őt, aztán mentem dolgozni. Útközben eszembe jutott, hogy a telefonom itthon maradt, beugrottam érte.
Vincének kértünk az oviban ügyeletet, mert nem tudtuk máshogyan megoldani. A hét elején még lett volna két fiú csoporttársa, időközben ők visszamondták. Saját ovijukban volt az ügyelet, de a csoportból csak ő volt ott és a saját óvónéni nélkül. Reggel pityergett, ez számára teljesen új helyzet, soha nem volt még ilyen, a legtöbben nagyszülőkkel, otthonlévő szülővel kivitelezik az extra nevelés nélküli munkanapokat és a szombatokat. Ebéd után nem aludt és hisztis, rosszkedvű volt.
Ahogy végeztem, mentem Kendéért. Még nem értek vissza az iskolába, amikor a sarkon utolértem őket. Mindenki hallotta, hogy szólítgatom: "Kende"csak ő nem, aztán szólt neki T. néni és egy másodperc alatt megőrült. Hazajöttünk, gyors halas-zöldséges tésztát készítettem, majd a legközelebbi nagyáruházba mentünk ajándékot venni. Délutánra Kendének szülinapi buliba ment, ismét vissza Kispestre. Majd az oviba, hazafelé az idei első csokifagyit ette Vinci, lassan halad vele, mindig csoki lesz a ruhája, nem szoktam fagyit kérni, mert tudom, hogy rám marad. Régen 2 gombócot is tudtam enni, egy ideje már csak 1 csúszik. Virágokat ültettünk, átraktuk a trambulinra az új hálót és a védőszivacsot, lehoztuk a napozóágyat, söpörtünk.
Majd vissza Kispestre a bulizós nagyfiúért és haza. Az iskolából két fiút hívott meg az ünnepelt és három régi ovis pajtit, az anyuka játékokkal készült, itthon Kende sokat mesélt: tojásvivő verseny, vízibomba, fánkevő verseny, célbadobás stb.
19.30kor már mindketten aludtak.