Szimpla hétköznap este

A hálószobában birkóznak a fiúk, rájuk szólok, hogy leszakad az ágy. Aztán azzal jövök, hogy menjenek fogat mosni, aludni, 20.00 óra, másnap előbb indul mindenki a szokásosnál. Aztán ez még kétszer, háromszor emelkedett hangerővel elhangzik. Aztán Vince ordít, hogy még 10 másodpercet kér és lenyomja a bátyját. Aztán sírás, mutatja a csuklóját, ránézésre törés. Apja állítja, hogy meghúzódott, nem komoly, akkor jobban ordítana. Heim Pál, utána Fiumei úti Baleseti. 21 után vagyunk, a híd alatt találok parkolót(rossz arcú emberek a mellettem álló autóban), Vince már nem sír, gyorsan megyünk. Kérdezi, hogy ez hányadik kerület, olyan, mint a Blaha. Kb. 25 percet várunk, előttünk kutyaharapásos gyerek volt. Az egyik ajtó mögül hangos női sírás, egy bácsi kacsáért kiállt, hajléktalanok is vannak. Bekerülünk, tapogatás után röntgen. Csuklótörés, orsócsont pontosabban. Vince azzal zárja, hogy legalább legyőzte a bátyját, aki súlycsoportban hasonló, de van köztük 25 cm és 3 év. Nem kap gipszet, hanem rögzítőt. Hazafele még megállunk az éjjel-nappali gyógyszertárban, hátha ki tudom váltani, de nem . Másnap a gyógyászati segédeszközboltba mennek Zolival, a kórházban és a szakrendelőben megszűnt, irány a szomszédos kerület. Jobb csukló, jobb kezes.