Margitszigeten

Örök kedvenc a sziget. Mióta két sarokra tőlünk indul a 2.B villamos átszállni sem kell. Nyáron két találkozóm is volt a szigeten, az egyik Zia barátnőmmel, akivel együtt nőttünk fel, 12-18 éves korunkig padtársak is voltunk a suliban. Kiderült, hogy hiába élt néhány évig Újpalotán, soha nem járt a szigeten. Minden évben találkozunk legalább egyszer(a távolság, a munka és gyerekek miatt elég nehéz összehozni), idén az ő ötlete alapján gyerekmentes délutánunk, esténk legyen és milyen jól tettük!:) A másik találkozó egy volt egyetemi évfolyamtársam, kollégiumi barátnőmmel volt a szigeten. A fiúk is jöttek velem, Marina második babáját várja, ő egyedül jött. Vince meglátja a kukoricaárust és addig nem tágít, amig nem kap egyet(idén hozták a zsebpénzüket is), leülünk a szökőkútnál és csak nézzük, estefele is visszatérünk ide, mert a zene és a fények mindenkit elvarázsol. Viszünk ki játékokat hátizsákba: labdát, teniszütőt, frizbit. Kihagyhatatlan az állatok megnézése, lehetne nagyobb területük is, barátságosak, közel jönnek a kerítéshez. Megnézzük az illatos rózsakertet, eszünk egy lángost, fotózkodunk és hazajövünk.