Hiába a cirka 15 km, mégis szeptemberben találkoztunk utoljára. Azóta volt egy Noémi szülinap és már elvittük Kendus szülinapi bulijára szóló meghívót is.
Noémi sok finomsággal várt minket, több kocka Boci(nagyoncsokis)csokit ettem(ami nálam tiltólistás), kávéztunk(a nap bármely szakaszában jöhet, imádom az ízét)és beszélgettünk(már amennyire három fiú mellett lehet)
Vince lecövekelt az apja ölében, közel a nasikhoz, ahol kaja van, ő ott van:)
Kb. 3 pogi és nemtudomhányadik kakaós csiga után mondtam, hogy mostmár megállj, többet nem!
Kendus teljesen belefeledkezett a játékba, neki nem volt "ideje"enni-inni. Az ivásra nála különösen oda kell figyelni, főleg most, hogy felfázott. Ha szóltam megállt, ivott pár korty almalevet és futott tovább.
Egy hullámhosszon vannak a fiúk, szerintem számít az, hogy egy nap különbséggel jöttek a világra.
A nagy szaladgálásban Kendus jól leizzadt, Vince is(neki hajat/loboncot is szárítottunk). Vini lépcsőmániás,nekünk a teraszon van három betonlépcső,ott megy fel-le, máshol elsőre megtalálja és megy.
Kende és Noel autópályát építettek, szerepjátékoztak, Vini egy ládába pakolta az autókat ki-be.
Részleteket néztünk az amerikai útjukról(szeretem mások utazási élménybeszámolóját, kicsit így én is részese vagyok). Nyugodtan, belemerülve akkor lehetne videózni, ha a gyerekek nincsenek ott(olyan opció nincs). Percenként felugrottunk, nehogy Vini beüsse a fejét az üvegasztalba, ne húzza ki a kábelt, ne tapogassa össze a tévét, ne másszon be a kanapé mögé.
Előre jeleztem Kendének, hogy pár perc múlva haza fogunk indulni, vége a játéknak. Mélyen érintette, mert nagyon jól érezte magát és szerintem kifulladásig szaladgált volna. Volt is hiszti rendesen.(ami Zolinak jutott, mert ő öltöztette fel, rakta be az autóba)
Noémiéknek szokatlan volt a hangos ellenállás.Nálunk nem ritka mutatvány az ordítós, takonyfolyós hiszti. Van akarata ez kétségtelen....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése