Catania II. rész

Kórházba nem kerültünk,sokáig azt hajtogattam, hogy infúzió kellene, mert kiszáradunk teljesen. Zoli erről lebeszélt, oké, hogy hívsz egy taxit vigyen be minket a kórházba, de hogy mész ki a lakásból, amikor a földön feküdtünk, négykézláb közlekedtünk, erőnk semmi. Vagy ha hívok egy mentőt, biztos külön osztályra tesznek minket(gyerek-felnőtt). Mindig úgy csuktam be a szemem, hogy ha felébredek jobb lesz, holnap jobb lesz, másnap jobb lesz. Kedden jöttünk haza, vasárnapra tényleg jobban lettünk, Zoli elment és feltöltötte a vízraktárunkat. Hétfőn már az is megforult a fejünkbe, hogy jó lenne kirándulni. Elindultunk, de a közeli cukrászdában megpihentünk és hazamentünk. Így történt, hogy Catania főbb látványosságait kedden néztük meg a hazaút előtt. Hazaútnál késett a gép, láttuk, hogy még sehol, de megkezdték a check-in, egyesével mindenkinek(gyerekeknek is)levetették a táskájukat(az időbe belefért, gép sehol)és be kellett tuszakolni a szabvány rekeszbe. Vincének kis táskája volt, nekem már nagyobb, de elkezdtünk felöltözni, nehogy fizessünk és a táskánk kisebb legyen. Kende táskája fektetve belefért a reteszbe, de kihúzni már alig tudták. A lényeg, hogy megúsztuk a fizetést. Nagyon kimerített a betegség, szerencsére másnap Kendének nem volt tanítás,Zoli és én is dolgozott, Vince suliban. 1 hét alatt-5 kg nekem.